FAQ-Mond3-vis
Távcsőválasztás: A Hold megfigyelése 300.000 Forint alatt
Szeretne még több részletet látni a Holdon és a bolygókon, mint az 500 eurós (200.000 Forint) kategóriájú műszerekkel? Személy szerint úgy gondolom, hogy ehhez egy legalább 5 hüvelykes (127 mm-es) nyílású távcső szükséges.
De miért éppen 5, és miért nem 4 vagy 6 hüvelyk? Ennek az az oka, hogy egy ekkora objektív felbontása pontosan megfelel a Közép-Európában tapasztalható légköri nyugodtságnak. Nagyobb átmérőjű műszerrel ugyan több fényt nyerünk, ami növeli a kontrasztot, de a jobb felbontáshoz már Hawaiira, Namíbiába, Chilébe, Ausztráliába vagy legalábbis a Kanári-szigetekre kellene utazni. Ha ilyen kalandot tervez, természetesen kínálhatunk Önnek még nagyobb, még jobb (és persze még drágább) teleszkópot. Kérdezzen bátran!
A nagy „Aha” élmény bolygók tekintetében azonban 127 mm-es objektívátmérővel kezdődik. A távcső legyen kompakt, a mechanika stabil és bővíthető, a képalkotás színihiba mentes. Valamint a teleszkóp rendelkezzen lehetőleg hosszú fókusztávolsággal is, hogy a nagy nagyítások könnyebben elérhetők legyenek.
Ezek lennének tehát az alapvető követelmények. Igen, van ilyen távcsövünk...
A teleszkóp elméleti maximális nagyítása ugyan 250x, de a Közép-Európa feletti felső légkör állandó mozgása általában csak 200x nagyítást enged meg. E felett a kép már túlzottan remeg (szaknyelven ez a "szcintilláció"), így bár a bolygók nagyobbnak tűnnek, további részletek mégsem válnak láthatóvá. A nagyítás azonban nem minden: a teleszkóp körülbelül 330-szor több fényt gyűjt össze, mint a puszta szem. A világosabb képnek köszönhetően nagyobb a kontraszt és több részlet válik láthatóvá.
10 mm-es okulárral (150-szeres nagyítás):
A Hold már kétszer akkora, mint a látómező, és lenyűgöző részleteket mutat.
A bolygókon njól megfigyelhető a Jupiter felhőszerkezete a Nagy Vörös Folttal (ha a gyorsan forgó gázóriás megfelelő pozícióban van), a Szaturnusz gyűrűjét két részre választó Cassini-rés (sőt nyugodt légkör esetén az Encke-osztás is), vagy akár egyszerre hat holdja a Szaturnusznak, valamint a Mars hegységei és jégsapkái. Egy ibolyaszínű (Wratten Nr. F47) színszűrővel esetleg a Vénusz sötét felhőstruktúrái is sejthetők.
7–21 mm-es zoom-okulárral (fokozatmentesen állítható 71-szeres és 214-szeres nagyítás között):
Az optimális nagyítás finoman beállítható. Figyelem: a nagyobb nagyítás sötétebb képet eredményez – mégpedig négyzetesen, hisz ugyanaz a beérkezett fénymennyiség nagyobb területen oszlik szét! A nagyítás megduplázása a fényerőt például a negyedére csökkenti.
Minden bolygónak és részletnek megvan a saját optimális nagyítása:
Az EQ3 egy közepes méretű parallaktikus mechanika, amely 7 kg-nál kisebb tömegű műszerekhez készült. A mechanika gyakorlatilag korlátlanul bővíthető. Az alábbi tuningok lehetségesek, melyeket az alapfelszereltség még NEM tartalmaz:
Motoros meghajtás (több lehetőség közül választhat):A mechanika ráadásul könnyű és akár repülőn is szállítható: a fej kevesebb mint 3 kg, így kézipoggyászban is elfér. A háromláb és az ellensúlyok kevésbé érzékenyek, és könnyedén elhelyezhetők a bőröndben.
Mindenféle asztrofotózás lehetséges – íme néhány a leggyakrabban használt kombinációk közül:
Az alábbi Jupiter-animáció egy gyors (50 frame/sec) LACERTA PlanetPro bolygókamerával készült. Egy 15 perces valós idejű megfigyelést 2 másodperces timelapse videóvá sűrítettek össze. A felvételt Robert Jüptner-Jonstorff (Sankt Pölten, Ausztria) készítette 127 mm-es SkyWatcher Maksutov-teleszkópjával. Különlegessége, hogy a teleszkópot motoros meghajtás nélkül, kizárólag manuálisan vezette!
A műszer adatai:
Távcső: Maksutov Cassegrain
Objektív átmérője: 127mm
Fókusztávolság: 1500mm
Nyílásviszony: f/11,8
Fénygyűjtőképesség a szabad szemhez képest: 329x
Felbontás: 1,09“
Max. nagyítás: 250x
Tubus tömege: 3,2kg
Tubus hossza 33cm
Tubus külső átmérője: 145 mm